Béres József 1920. február 7-én született Záhonyban. Édesapja cipész volt, harcolt az első világháborúban, és mikor József 13 éves lett, az ő unszolására hagyta abba a tanulást, hogy munkába álljon. Dolgozott fűrésztelepen, gyümölcsösökben. Kifejezetten szeretett kertészkedni, a növényekben, fákban életre szóló társakra talált. „Annus néni” kertjében dolgozva ismerkedett meg a gyógyszerészettel, végül az ő és húga unszolására folytatta tanulmányait.
1941. október 13-án kezdte katonai pályafutását. Rohamos gyorsasággal emelkedett a ranglétrán. Ezalatt beiratkozott levelezőre a kassai gimnáziumba, hogy elvégezhesse az iskolát. Számos alkalommal menekült meg bombatámadásokból, bal karja is az egyik ilyen alkalommal sérült meg. 1945. májusában hadifogságba került, de később elengedték őt és az embereit. 4 év után tért végül haza.
A háborúban megsérült karja miatt nem volt képes nehéz munkát vállalni, de mikor Zoli bácsi (az őt támogató orvos) 1946-ban hazatért a hadifogságból, nekilátott, hogy meggyógyítsa. Minden nap vért vett a jobb karjából, hogy aztán befecskendezze a sérült balba, mely csak hat hónap múlva hozott eredményt.
1947-ben házasodott össze Papp Katalinnal.
1953-ban léphetett végül a gyógyítás útjára, mikor is Nagy Imre mezőgazdasági fejlesztési programja újabb lehetőséget adott a számára: a kisvárdai járás kertészetfelügyelője lett, majd a mezőgazdasági gépállomás laborvezetője. Talajtani, növényvédelmi, takarmányi és élelmezési termékvizsgálatokat végzett a járási mezőgazdaság fejlesztése érdekében.
1955-64-ig kurzusokat végzett, beiratkozott a gödöllői egyetemre és minden figyelmét a termőföl, a növények és az állatok felé fordította. Béres József kiemelkedő sikereket ért el tanulmányaiban. Mérnöki szigorlatát 1965-ben tette le, 1968-ban pedig ledoktorált általános élettanból és agrobiokémiából.
Béres József sokszor hangsúlyozta, hogy a Béres Csepp nem úgy született meg, hogy megalkotója leült és kitalálta a világ bajainak minden megoldását, hanem egy hosszú, több, mint 20 éves kemény és következetes munkának az eredményeképpen.
1964-ben kezdte kutatásait, a burgonya leromlásának felderítésére, mikor is rájött arra, hogy nem a kórokozók támadása miatt, hanem a növény ellenállóképességének hiánya okozza a növények romlását, mely a talaj nyomelemhiányos állapota miatt alakul ki. Felismerésének fogadtatása azonban nem volt túl kedvező. A növények után az állatok kóros elváltozásait vette figyelembe, majd később, az embereket érintő betegségek felé fordíthatta figyelmét. A golyvás megbetegedéseket vizsgálva jött rá, hogy egyes ásványi anyagok „túladagolása” rákos elváltozásokhoz vezethet. A kisvárdai kutató szemlélete nagyon újszerű volt: nem a genetikai tényezőkből vagy a szervi elváltozásokbók indult ki, hanem abból, hogy milyen nélkülözhetetlen tényezők hiányoznak ahhoz, hogy az immunrendszer megfelelően tudjon válaszolni az őt ért támadásokra.
Kétévtizedes munkájának gyümölcse beérni látszott, legfőbb támogatója, Teichmann Vilmos azonban 1967-ben meghalt és új főnöke nem nézte jó szemmel beosztottja sikereit. Megpróbálta ellehetetleníteni a munkáját, vizsgálatot indított ellene, de nem járt sikerrel, mert mindent rendben találtak nála. Végül 1972-ben született meg a Béres Csepp, az élet cseppje, s ezzel Béres József legnagyobb sikere és kálváriája vette kezdetét.
Béres József kutatásainak elején járt, mikor a húgánál agydaganatot diagnosztizáltak, amit ugyan megpróbáltak eltávolítani, de már nem tudták. Az orvosok műtét után alig pár hónapot, maximum egy évet jósoltak neki. Ekkor még nem fejezte be a kutatását, de már négy elem immunrendszert aktivizáló hatásában biztos volt. Ezt elsőként magán próbálta ki, és csak azután adott belőle húgának, hogy ő maga semmilyen kedvezőtlen hatást nem fedezett fel. Húga a műtét után még több, mint harmincöt évet élt, daganatmentesen.
Hosszú utat tett meg a Béres Csepp, mire a patikákba eljutott. Próbálták hivatalos úton elfogadtatni, de ahelyett, hogy a szakma felkarolta volna, ahol tudta ellehetetlenítette az elterjedését. Ennek ellenére Béres József húgának gyógyulása egyre szélesebb körben elterjedt és egyre többen jöttek hozzá, hogy segítsen nekik a gyógyulásban. 1975-ben kuruzslás vádjával feljelentették, de semmit nem találtak nála, ami ezt igazolta volna. Ebből okulva, megpróbált minél hamarabb szabadalmi védettséget szerezni, melyet végül 1980-ban fogadtak el.
2002-ben megkapta az ország tudósainak járó legrangosabb elismerést a Széchenyi-díjat.
2005-ben Történelmi Vitézi Rend tagjai közé választotta a hadszíntereken, illetve a nemzet szabadságáért vívott harcokban mutatott hősies magatartásáért.
Halála előtt néhány héttel a Vitézi Rend a magyarságnak tett szolgálatáért Arany Nemzetvédelmi Kereszttel is kitüntette.
Béres József 2006. március 26-án, 86 évesen hunyt el.
Forrás: https://www.beres.hu/id-dr-beres-jozsef/beres-jozsef-eletutja/
