Most a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk néhány olyan gondolatot, amelyek segítségünkre lehetnek akár az ismerkedés elmélyítésében akár a hosszú távú kapcsolat kialakításában.
Kommunikáció
Az egyik talán legfontosabb, ami a kémia mellett segítheti a hosszú távú elköteleződés kialakulását és fenntartását, az a kommunikáció- legyen szó akár ismerkedésről, vagy akár már egy hosszabb ideje tartó párkapcsolatról. Viszont azt is látnunk kell, hogy kommunikálni korántsem olyan könnyű, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Kommunikáció során sokszor nehézséget jelenthet, hogy valóban azt halljuk meg, amit a társunk mondani akar és ne azt, amit mi esetleg korábbi tapasztalásaink – legyenek azok akár jók vagy rosszak- valóban ki akarunk hallani abból, amit ő mond. Ha megpróbálunk asszertívak maradni, az énközlések mentén könnyebben elkerülhetővé válik társunk minősítése és a későbbi konfliktusok is és a kommunikáció valódi híd és kapcsolódási pont lehet egymáshoz.
Feltétel nélküli elfogadás
A tartósan működő párkapcsolatok másik nélkülözhetetlen eleme lehet a társunk feltétel nélküli elfogadása. Úgy, ahogyan ő van, a jó és rossz tulajdonságaival, értékeivel, hibáival, nehézségeivel együtt, azokkal a csomagokkal, amikkel ő is megérkezik a kapcsolatba. Mert mindenki, ugyanúgy mi is, egy komplex „csomagot” hozunk magunkkal és ez telis-tele van számtalan, mások számára is kifogásolható tulajdonsággal, sérüléssel, amit hiába is szeretnénk eltakarni, egy idő után nem megy és lehull az a bizonyos álarc. És azért valljuk be, valójában mi magunk is arra vágyunk, hogy megéljük, hogy elfogadnak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, viszont ehhez nagyon fontos, hogy mi is meg tudjuk adni mások számára is ezt a szükséges elfogadást.
Bizalom és elköteleződés
Mindezek mellett egy tartós párkapcsolat elengedhetetlenül fontos eleme lehet még a kölcsönös bizalom, a hűség és a türelem is. Bizalom- vajon mennyire bízunk meg a társunkban és önmagunkban? Vajon el tudunk-e köteleződni egymás mellett éppúgy, mint a kapcsolat mellett?
Ezek a korábban felsorolt gondolatok talán első olvasásra nagyon maguktól értetődőnek tűnhetnek, de talán pont emiatt, hiányuk sokszor mégis könnyen éket verhet a párkapcsolatokba. De ha mindezek ennyire könnyűek, akkor miért vagyunk mégis hajlamosak annyira könnyen megfeledkezni róluk? Vagy mi lehet ennek a hátterében? Miért könnyebb azt mondani egy-egy konfliktus során, hogy ennyi volt, és vége? Mert van egy illúzió a fejünkben. Talán azt gondoljuk, hogy majd mással könnyebb lehet anélkül, hogy bármit is tennénk a változás érdekében. A „fogyasztói társadalom” rohanó világában sokszor csak tárgyként tekintünk egymásra és már az első komolyabb konfliktusnál „lecseréljük” a másikat a „nem akarom”, „nekünk ez nem megy”, vagy „túl különbözőek vagyunk” indokokkal. Félünk attól, hogy nem kellünk már eléggé, vagy abba a hibába esünk, hogy vagy ő, vagy mi nem vagyunk elég jók.
Fontos, hogy lássuk, hogy a társak jöhetnek-mehetnek az életünkben, de ha mi magunk nem vagyunk hajlandóak dolgozni a saját sebzettségünkön, hozzáállásunkon, akkor elég nagy lesz az esélyünk arra, hogy a jövőben is ugyanazokat az ismerkedési és párkapcsolati buktatókat kövessük el újra és újra.
Ezért is olyan fontos a tudatos jelenlét, az egymásra figyelés egy párkapcsolatban. Hogy ne csak meghallgassuk, amit a társunk mond, hanem meg is halljuk azt és szavait próbáljuk meg megérteni. Ehhez odafigyelés, idő, türelem és befektetett energia szükséges valamint az, hogy minden nap gondozzuk a kapcsolatunkat, mint egy növekedő virágot. És hogy ezt hogyan is lehet? Egy-egy kedves szóval, gondolattal, vagy tettel, amiből a társad érezni és tudni fogja, hogy szereted, gondolsz rá és fontos neked, ő és a kapcsolatotok. Nem az értéken van a hangsúly, hanem az odafigyelésen, hogy a kapcsolat folyamatosan épülni, mélyülni tudjon egymás által és egymásért.
