1875-ben született Heim Pál az érettségi megszerzése után a lausanne-i, később pedig a budapesti egyetemen tanult orvosnak. Ezután életét a csecsemők és a kisgyerek gyógyításának szentelte. Nagy hangsúlyt fektetett a betegségek megelőzésére, előadásokat tartott nővéreknek, tanácsokat adott édesanyáknak. Nála többet kevesen tudtak a koraszülöttek ellátásáról, csecsemők táplálkozásáról, vitaminhiányáról, betegségekről, alultápláltságáról.
1901-ben a budai Irgalmasrendi Kórház (a mai ORFI) gyermekosztályának főorvosa lett. Ekkor fedezte fel, hogy a kiszáradással küzdő csecsemők esetében nem elég a folyadékot pótolni, a sóháztartást éppúgy helyre kell állítani.
Az I. világháború kitörése után a katonai járványkórház főorvosa lett, amíg egészségügyi okok miatt 1916-be le nem szerelték. 1918-ban az anya- és csecsemővédelem országos biztosa volt, az év áprilisában a pozsonyi Erzsébet királyné Tudományegyetem újonnan alakult Ferenc József gyermekklinikákának élére nevezték ki. Később azonban a Monarchia összeomlása miatt átmenetileg Budapestre költözött.
1921-22-es tanévre rektorrá választották a pozsonyi egyetemen, ahol Apponyi Alberttal megalapították az egyetem baráti egyesületet. 1923-ban Pécsett talált új otthonra az egyetem, itt folytatta munkáját, megalapította és vezette az intézmény gyermekklinikáját és 1926-ban közre adta tan- és kézikönyvét A gyermek táplálkozása címmel. Létrehozta az Egyetemi Tudományos Szövetség orvosi szakosztályát, bekapcsolódott a gyermekek és anyák védelmére létrehozott Stefánia Szövetség munkájába.
1929 őszén a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai ELTE) Bókay János halála után őt hívta meg a gyermekklinika élére. Itt azonban csak rövid ideig ténykedhetett. 1929. október 23-án tüdőgyulladásban meghalt.
Heim Pált a modern hazai csecsemőgyógyászat megteremtőjének tekintik. Az Üllői úti gyermekkórház és rendelőintézet 1957 óta viseli a nevét.
